2010. május 2., vasárnap

Egy fecske élete.primá szekvencö. Jellemzése eme eszementnek:).


Hősünk egy fecske. Fölöttébb furcsa gondolkodású mások szerint... -Agybajos! (hallja sokszor és jókat nevet ilyen és egyéb megjegyzéseken)... De akkor is magán tud a legjobbakat röhögni, mert szeleburdi, és mert gyakran gondolkodik hangosan és ezáltal akaratlanul beszól... Vagy otthon hagyja a kajáját, vagy a teát, amivel annyit bíbelődött, hogy hamar legyen készen és ne késsen el. Függetlenül ettől, szinte minden nap elkésik, mert nagyon nehezen kel fel, és nagyon fáradt mindig. Pedig zavarja már a saját pontatlansága, és eggyel több ok ez is az önvádoláshoz. Sokat gondol a halálra, holott nagyon jól tudja, hogy az élet ajándék... Szélsősége miatt néha kétségbe is esik, hiszen vagy nagyon boldog, hol már szinte cselekvésképtelen a szomorúságtól. Mindig hülye eszmék vezérelik, amelyek már régen elavultak, ezért beüti a bokáját sok mindenbe... De talpra áll, s látszólag jól érzi magát. Szerinte túl sivár az emberek gondolkodása (de tudja, vele van baj). Megbántja szeretteit, vagy idióta viselkedésével eltaszít olyanokat akiket szeret, vagy akik szeretik őt. Nem alkotott maradandót, és ez is idegesíti... Meggyógyítana minden beteget, megetetne minden éhezőt, ellátna minden lelki sebet... Csak annyi a gond, hogy még magát sem tudja kikezelni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése