Noctürn

Amennyiben poligráf módjára figyelném

minden egyes reakciód, nem lehetné(n)k

teljes(ek). Legyél szabad, hogy én is az legyek.

Szorongjál mértékkel, de szeress, ahogy csak

bírsz. Nézzél rám, hogy piruljak el.

Ha Rád gondolok rezzenj össze,

a Te saját stílusodban. Alátéted leszek,

ha Te ma pohárnak érzed magad.
Hogy legyen csend és remegve

dúdolhassam:

"And if you go, I wanna go with you,
And if You die, I wanna die with You."

Most, kérlek légy velem gyengéd,

mint hogyha

kiégetett agyagváza lennék

(az ókori Mezopotámiából).

Ugye tudod?

Én várlak. Már jó ideje

az ágyamban is meghagyom

a helyed. Álmomban is tudatosan

figyelek, nehogy széttiporjalak.

Készítem a lelkem, hogy

még jobban

tudjak majd örülni Neked,

ha megjelensz.

Arcomban vagy, bennem van

a negatívod, rásimulsz

a tenyeremre, ott hordozlak

könnyedén: két anyajegy

és egy pigmentáció között.

Én várlak. Várjál Te is.

Faragd le az egóm, hogy

legyek egészen független

önmagamtól (is).

Csengess be.

Én rögtön nyitok,
mert én...

én... tudod...

várlak.

Ha...

Ha most néznél be az

ágyam alá, nem látnál porcicákat.
Csak a tiszta padlót.
Szépen kiporszívóztam, el toltam

a bútorokat. Ha ma láttad volna

a napom, ha büszke nem is-

de legalább valami lehettél volna rám.

Például, segítettem egy bácsinak csomagot
cipelni. Ha eljöttél volna ma hozzám,

csupa- csupa

szeretettel vártalak volna:

tejjel, kávéval,

diós kaláccsal

- amit akár én is süthettem volna ha lenne amiben-.

Meg is öleltelek volna, mit sem törődve

azzal, hogy elhessentetsz.

Ha a szemembe néztél volna,

egy kíváncsi ember nézett volna

vissza, s láttad volna

rajtam amit érzek,

mielőtt végleg elveszted a látásod...

Ha tudnám..

Színesebbe tenném napod,
Elvenném én minden bajod.
Innék decit a konyhában,

hogy felejtsd el a búdat,

s, hogy felejtsem az enyémet.

Mert bármikor megölellek

te vagy az én segélyem,
lelki támasz, kerítés,

mély tengerben olajfolt,
ma a szemed ilyen volt...
Sírtam majdnem, ahogy Te is.
Tigrisnindzsa. Micsoda bók?!
Hogy elküldtél kávéért, az határozottan JÓ ötlet volt.

Törten

Hogy törne rám az amnézia!

Mono-rímben ázik hada.
Tenne nekem most ama
csodát, mint még soha.
Fekete- fehér rajta
minden betű, pajta

te meg egy analfabéta.

Ha több volt, akkor bizonyára,

nem hazudtam, eskü rája.

Nem mondtál te pillanat bája-
szülte álmokat,
ámbár dobok némi hát(asat)...

Mert azt gondoltam:
- Nyaljál vasat-
Rám is tört egy ne félj Pilinszky áradat.
Elég volt. Mondtam.

Ennyi.Péppé zúztál, alant
a mélybe zuhantam.
Utána meg elküldtél oda,
ami legyen csak most cenzúra,
s én hálás vagyok, mert az egód maga

most legalább őszinte volt... Kalap.

Miért nem tudlak nem szeretni?! Atya-
Gatya!

Valamire éhezem

Örömkönnyet.

Bánatfelhőt.

Rágni édes ízeket,

Keserűvé fűszerezni,

S, hogy csípné meg a szememet.

Szimbiózist felfedezni.

Együtt! Újra

(élni akarok).

Szerelmet.

Önmagamat.

Önmagadat.

Egybefonva, összegyúrva.

Rezgést. Tereket.

Hullámvölgyet.

Szigetet.

Mosolynál kicsikét többet.

Tüsszögj velem.

Légzem veled.

Fogadj el

szeméthegynek.

(először te, a férfi-

bár lehet, hogy én már

ezen túlestem de

nem szabad kimutatnom).

S megteszem én is.

Variáció egy egész- re

Energiát pazarolni "mi lett volna, ha?" kezdetű
frázisokra nem érdemes. Jobban foglalkoztat,
azt hiszem, hogy mi történik épp.
Megtetszel. És elriasztlak. Ha nem

valami hihetetlen extrovertált vigyorral, hát
a közömbös, vagy annak álcázott "nem nézek Rád,
mert nem érdekelsz"- el. S ha mégis sikerülne:
méteres szablyával kergetlek, mikor a legkevésbé
érdemled. Átok, vagy fehér mágia,

lehet persze akár égi áldás.Valami ITT működik.
Holdállás kevésbé. Nem túl régen láttam őt. A Holdat,

hát!, magát. Eleven volt, mégis visszahúzódó, és

jól tűrte a hideget. Nekem nem volt pulóverem.

Talán éppen ezért voltam olyan balgatag,
elhagyatott fagymadár. Mint mikor a taxistól
köszönsz el: mondanád, hogy Jó munkát,

ha eszedbe jutna románul...
Atyám! - bár egy sóhaj nem elég-,

megkockáztatom:
Kérek szépen kritikusabb teremőrt a lelkemnek!
Milyen egyszerű volna, ha nem lenne mellékhatás.

Csupán csak az egyszerűség szólna halkan,

mosolyogva, és azt mondaná:
"Igazán nincs amiért aggódnod!"

Akkor szívesen időznék veled még...