Tudósít

Jól vagyok, ne aggódj, csak
elköltöztem más országba.
Most itt lakom: egy domb alatt,
a szél minden nap lóháton friss
levegőt hoz nekem, s családomnak,
azoknak, akik már régen itt élnek.
Most felhő az én lámpatestem,
s csillagok a madarak.
Esőcseppek öntözik a kertemet,
hogy virágaim ne hervadjanak.
A trambulinom műlesikló,
s nevetve Isten fogja kezemet.

Tűzszünetet!

Hogy AZÓTA mi történt velem?!
Megkísérlem most SAJÁT szemszögemből,
SAJÁTSÁGOSAN elmagyarázni:
Látod, miként formáltad a gyurma- lelkemet?
Már- már páncélom nőtt feléd, könyörtelen,
de együttműködő lettem, úgy, hogy az neked
azért imponáljon...
Tudd, AZÓTA legtöbbször csak SAJÁT
otthonomban tévedek el, mikor lelki szemeim előtt
Te tartod a GPS- t.
Hogy hatalmam lett elmém-, s a kávégépek felett,
bár az előbbit még csiszolni kell.
AZÓTA, azáltal, hogy csak jót akartam neked,
barátkozgatom az Univerzummal...
Kár, hogy ezeket nem tudom felhasználni,
annyira ingatag lettem. És valójában, csak annyit
akartam ezzel mondani, hogy:
Tüzet szüntess, még mielőtt jobban eltalálsz!

Tanács Tavasznak

Két bók közé beférkőzött
a sunyin kacsintó Tavasz.
Erre két csók közé erőtlenül
térdelt Tér, meg Idő -nehogy 
kimaradjanak valamiből,
mint két fő irigye a tavasznak-. 
 -Tavasz dandártábornok, alássan
jelentem: immár nem kell havat lapátolnia,
hogy ösvényt csináljon magának, s nőügyeinek,
esetleg csak esővizet gyűjtenie lesz szükséges,
éjjel orgonának, nappal meg szőlőnek.
S kérem szépen, akassza, 
vagy minimum tűzze már egyszer,
kitüntetései mellé sárga szemű haverjait.