2011. március 24., csütörtök

Fejben dől el/ le


Napkollektort veszek és
gyűjtőm majd a fényt télire.
Így majd sosem leszek csalódott.

2011. március 20., vasárnap

Holnap

Becsiccsentett nyílás- záró recsegő hangja
Másnap! ó, utol ne érj!
(Különben rád zúdítok egy doboz Aszpirint.)

2011. március 12., szombat

Húsz évem emlékére.


Dicsekedni még nincs okom,
Ámbár (talán) van néhány foltom:
egy vak- a retinám, nem egyéb, s mi tagadás,
néhány szégyenfoltom is. Bár
ha jobban belegondolok,
nem is tudom, milyen intervallumon mozgok...
Kifelejtettem valamit?
Azon is el kell gondolkodnom, hogy a tegnap
mit ebédeltem, hogy tudjam a választ. Ez
fél órás munka.
Az idő olyan gyorsan telik...
Ráül a mellkasomra, s szolgájaként hajt.
Álljunk meg egy picit, nekem kérdéseim vannak!

2011. március 9., szerda

Mi jó?

A köztes állapot
nem ihlet.
Tömegfétis, vagy
tömegiszony.
(fúj)
Önsanyargatásból
átcsapni önimádatba.
De én annyira gyűlölöm a
narcizmust...

2011. március 7., hétfő

Neked.:)

Vajon mennyi mértékletesség kell,
ahhoz, hogy tanácsodat megfogadjam?, mert,
mint mondottam
vannak olyan szituációk, melyekben
a realitás és a pesszimizmus
közötti határvonal hajszál-
vékony.
Nem tudom, hogyan
ne essek
át a ló (akár hinta-,
akár vízi-)
túloldalára.
Nincsen gáz, csak az
azonos nevű csap folyik...

2011. március 6., vasárnap

lost

Üres utca, üres ház. Üres szív.
Elköszön egy kismadár.
Magány lesz a barátja.
Lassan, csendben, mint az árva.

Szomorkás, csak néha derül,
Akár az idő, mely gyakran lehűl.
Mi történik? Nem érti már.
Eltévedtem. Hol a határ?

Uram, segíts!

Még!


Majd hívlak, vagy idézlek,
úgyis vendég voltál.
De mindig Rám szólt a lélek,
ha más szemébe néztem.

Nem bánok semmit sem,
Tanítottál. Remélem én is Téged...
Köszönöm, amit adtál...

2011. március 5., szombat

Beszélj hozzám!

Lebegnék még. Lebegnék Veled.
Csak Földhöz vonz az értelem.
S a lavinaként alázúduló, hömpölygő
Merev, statikus életem.

Hittem csak, vagy igaz volt?
A könnyem csendben elfogyott,
párolgott, vagy eloszlott, de megeshet,
hogy felszívta az arcbőröm...

Elrontja a kedvem,
Kitegyem az X- et?

Szivesen


Küldd el postán a darabkát,
Amit Neked adtam a szívből.
Láttam ahogy eltűnik,
A porba, koszba belehullik,
S nem ápolod, nem törlöd le,
Porcelán, mi fényét elvesztette.