2011. február 20., vasárnap

Egy Angyal vallomása


Megfagytam a kályha mellett.
Nyilván nem volt begyújtva...
Megpróbáltam felkészülni lelkileg.
De valami közbeszólt- az ész maga.

Könnyebb a rossz után a jót
elképzelni, mint fordítva,
mint ahogyan a fanyar után
édeset remélni. Ilyen az ember.

Kis-híján rémületbe estem.
Én mindent megérzek, csak AZT nem.
Hiába... Naivak az Angyalok.
Még jó, hogy van Egy Támaszom.

2011. február 18., péntek

Size: S.


Semleges sóhajok sorban sétálva
sérvvé sorvadtan sebesen sírtak.
Jöttél te. S sérvem simára simítottad.
Sóhajom szakrális szikrát szerzett.

Az S-et nem ejtem jól. Mondta egy színész.
Ez persze ebben a siető Világban itt nem lényeg.
Szabaddá tettél, s nem függővé...!
Ez az, ami számít, sportoló S- betűm!

2011. február 15., kedd

Kendő nélküli valóság


Nem vagyok szupersztár,
S a székletem sem illatos.
Hátul álltam, asszem, mikor
A méreteket osztogatták.

És az észnél sem gyúródtam
Eléggé. Hangulatingadozásaim
Sokszor magam sem bírom.
Ha felkelek, órákig szédülök még.

A fáradtságtól néha meg flash-elek.
Kávén kívül katatonon kattogok.
KÖSZI azoknak, akik még ÍGY
Is elfogadtok, hiszen lehet: hibát hibára halmozok.

Talán azzal is, hogy ülök itt
És malmozok. Lassan aludni fogok...
De néha azért boldog is vagyok...
Egy valamit tanultam meg rég:

Olyan Világba vágyom, ahol a jelszó: MI, s nem az Egyén!
Meg, hogy szeretni szeretnék...