2012. július 29., vasárnap

Én nem

Én már régóta nem
tudok szeretni.Szerelemmel
biztos nem. Megfojtom! meg
én, csak, ha csírázni kezd!
Lelövöm, (miután megfojtottam-
biztos, ami biztos-)
savval szétroncsolom,
a maradékot eltemetem.
Talán félelemből,s talán, 
mert kényelmesebb
hideg sz*rban állni,
akkor nem rettegsz,
hogy a közüzemek bármikor
elvehetik a fűtést.

2012. július 24., kedd

A kompromisszumokról

Földúton jár, pedig
autópályákhoz szokott.
Kutyafutamban érzi magát,
holott alighogy vánszorog.
Szavait nyögi, s nem áll
össze a kép: mondatokból
jól nem lakott senki még.
Ó, csak a Vezúvtól mentsen
meg a Fennvaló! (téged, meg
engem is).
Segíts, ha valami bennem
metaforikusan eltörik,
gipszbe hogy lehet tenni azt?

(azt hiszem, ez nem én vagyok)

2012. július 9., hétfő

A magányhoz

Mint egy herkás, kinek ma csak
Methadon jutott, világmegváltó
terveid, ha dugába dőlni látszanak,
te egy céltalan dugásba dugod.
Elrejtenéd magadat a tükörképed
elől, csak az a baj, hogy nem tudod.
A Nap, egy csillag, de ráégett
a kátrány, meg a viasz, mikor
kipufogó gázaddal  lefokoztad
szeretetből fogant rímeim,
így már csak gyógyszerek a híveim.

-Hogy vulgáris lettem, lehet, hogy igaz,
ez történik, ha túl olcsó a vigasz.
Én többé magam nem temetem,
én többé magam nem veretem. -