2010. május 24., hétfő

Innen indul
Minden. Ez a központ. A szeretet maga.
Ő generál minden csodát: boldogságot, öröm-
öt. Kell egy rendszer, és minden oké.
Szükség. Szeretet- éhség...
Különböző becenevek.
Kávézások. Jelek.
Sör. Sok puszi.
Szív.


2010. május 22., szombat

Lábfurulya, hajgitár.... (értelmes cim)

Felébredt.
nem alszik már a lélek.
Csak hallucinál valami szépet...
Tüzet érez, táncol körbe- körbe...
Forog, mint a Föld is maga-
körül.

Megért.
Megtért.
Visszaér oda, ahol kellene most lennie...

2010. május 13., csütörtök

Tank- Kollázs!



Nekem nem kell, hogy az orvos segítsen rajtam.
Elkezdtem, megcsinálom, én befejezem, amit akartam.
Van aki él és akad aki halott. A
Világ lelkét az Ördögnek eladta.
Mint a háborúban a foglyok,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hajnalban a város lángokba borult,
Az ördög az éjjel a bőröm alá bújt.
Acél karmait belém-vágja!
Hívott másnap, hogy
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj…
De ennél többet nem árulhatok el.
Szívd még, szívd! Szívd még! Szívd még, szívd!
Néha ilyen is kell.
Üdvözöl a Pokol!

2010. május 9., vasárnap

Draga G.A.A.H.K.! (gondolj amit akarsz, hogy ki) -fikiv levél- morbid humor:))


Ész- vesztve menekülök emléked és válaszaid elől is már... Még azon is gondolkodtam, hogy kinyírom a postást, Tőled több levelet ne hozzon már. De mindig meggondolom magam, nem vagyok elég erős és kitartó. Egyik percben utállak, aztán közömbössé válsz. A végén meg veled álmodom. És jön a rohadt leveled minden héten, vagy minden másodikon... Fárasztó, hogy nincsen rendszer az életedben. Megfertőztél minden szennyel. A hormonszintem sem a régi... A dopamin, szerotonin, és noradrenalin szintem is lecsökkent... Csak már szálnál le rólam. Le is száltál, mit is beszélek, hisz Te ott vagy, én meg itt. Ez idáig rendben is van, azt a kutya mindenit!, akkor voltam idióta, amikor válaszoltam legelőre Neked... Most már igazán leszállhatnál rólam, te tetű, különben lefekszem a postással... Vagy eldobálom... az összes gyertyát meggyújtom, és máglyát rakok... Felégetem az összes tengert, és betelepítem Európát tengeri malaccal. Megetetlek maszlaggal, és kitágul a pupillád, de akkor sem írok Neked többet, ha megnyílik a Föld és gömbvillámok törnek ki belőle, s a felhőket meg meglehet majd enni... Nem fogok belerokkanni ebbe, ha belerokkanok is... Láthatod, most sem töröm magam a válaszírással, a viaszpecsétet, meg felejtsd el. Arra sem méltatlak többé. Megaláztál, megsirattál, rongyként kezeltél. De nem érdekel, mert a Föld elég tágas, de úgysem férünk meg egymás mellett. És van akinek írjak még, képzeld el! ÉN nem leszek megalkuvó. Dolgozz, vagy csinálj amit akarsz, szórakozás, az nem munka. Féljél Tőlem, reszkess, fusson végig rajtad hideg, véres veríték, a Levi's nadrágodat fogja meg valami mocsok... Az se izgat, ha fenekedet nyilvános tereken mutogatod... Mindazonáltal várom mielőbbi válaszod! Fel is hívhatsz, és ne aggódj, ne idegeskedj semmiért, mert az egészséged fontosabb.
Szeretettel: Lilla

2010. május 5., szerda

Teljes monotonia.


Lehúzom.
Leteszem.
Kimosom.
Vasalom. Kiégetem.
Megvarrom.
Újra felveszem.
Összekenem. (Kávéval lelöttyintem).
Ismét lehúzom.
Kezdődik elölről... (vagy nem).

2010. május 3., hétfő

Egy fecske élete. folyt köv.


Húsz éve nincsen szárnya... Elfelejtett repülni is. Csonka lett, sérült, fogyatékkal élő. De még él ő. Fájdalomra sem emlékszik, ha úgy vesszük, egyetlen puszta emléke sincsen valójában... Vicces az egész szituáció, amelyben él... A fecske, aki a hódokkal szeretett volna barátkozni, de rá kellett döbbennie, hogy ég és föld a különbség. Hiszen bármennyire törekszik, úgy is csak egy dolog közös bennük: a hódnak sincsen szárnya (nem is volt). Nagy metszőfogai vannak és állandóan rágnia kell... Földhözragadt, de a madár szabad! Ha leperegne a léte előtte, nem tartana az egész jelenség tovább 2másodpercnél, vagy egy pillanatnál. Börtönbe záródott, egy olyanba, ahonnan vagy nagyon nehéz szabadulni, vagy nem is lehet... Rács, kalitka, ahogy tetszik. Sötét. Ezért kitalál mindig valami szórakoztatót. Ha nincs más, azon röhög, hogy a röhögés visszafele olvasva SÉGÖHÖR:). Egyszerű minden, gondolja- csak mi komplikálunk el dolgokat. Tartalmat szeretne vinni abba, amibe csak lehet. Látni akar poklot, mennyet...