2010. május 3., hétfő

Egy fecske élete. folyt köv.


Húsz éve nincsen szárnya... Elfelejtett repülni is. Csonka lett, sérült, fogyatékkal élő. De még él ő. Fájdalomra sem emlékszik, ha úgy vesszük, egyetlen puszta emléke sincsen valójában... Vicces az egész szituáció, amelyben él... A fecske, aki a hódokkal szeretett volna barátkozni, de rá kellett döbbennie, hogy ég és föld a különbség. Hiszen bármennyire törekszik, úgy is csak egy dolog közös bennük: a hódnak sincsen szárnya (nem is volt). Nagy metszőfogai vannak és állandóan rágnia kell... Földhözragadt, de a madár szabad! Ha leperegne a léte előtte, nem tartana az egész jelenség tovább 2másodpercnél, vagy egy pillanatnál. Börtönbe záródott, egy olyanba, ahonnan vagy nagyon nehéz szabadulni, vagy nem is lehet... Rács, kalitka, ahogy tetszik. Sötét. Ezért kitalál mindig valami szórakoztatót. Ha nincs más, azon röhög, hogy a röhögés visszafele olvasva SÉGÖHÖR:). Egyszerű minden, gondolja- csak mi komplikálunk el dolgokat. Tartalmat szeretne vinni abba, amibe csak lehet. Látni akar poklot, mennyet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése