Önző vagyok, azért nem eszem sütit most,
igen, önző a testemmel szemben.
És térdre kényszerítem a vállamat, na
nem azért, mert a bokám rég kibicsaklott.
Írni kellene most okosat, figyelj!
Hogy néha szemtelenül berúgnék,
és befeküdnék egy engem vízszintes
testhelyzetben ellepő kád vízbe, s csendben
elaludnék, s hogy sok emberből gyúrok egyet,
amiről ez az egész szól, s hogy kipukkasztanám
azt az illúzió- szeretet- lufit a fejem fölött,
aminek, mint kiderült semmi értelme sincs...
Mert erősnek kell maradnom, nem egy darab
gyurmának ami bármilyen alakot felvesz, ha kell.
Én mától fogva nem létezem. Ha mégis, és keresnél,
ne tedd, vagy vegyél magadnak a spórolt
pénzedből más lányt. Végül is nem vagyok a rokonod,
legalábbis reménykedem, hogy nem válok
TE-vé.
És most: mentem, mint egy piszkozatot az
emlékezet- rajzolatot, ami nem is az enyém.
Igazából nekem szabad akaratom van, ami
meg nem a tiéd. Kvittek nem leszünk még
így sem. Ezt nem megtörtént eseménnyé nyilvánítom,
de ne hajtsál végre több műlesiklást a lelkemen, kérlek!
Az idő többé már nem nekünk dolgozik.
U.I.: Szeretlek!
