Kenhető

Önző vagyok, azért nem eszem sütit most,

igen, önző a testemmel szemben.

És térdre kényszerítem a vállamat, na

nem azért, mert a bokám rég kibicsaklott.

Írni kellene most okosat, figyelj!

Hogy néha szemtelenül berúgnék,

és befeküdnék egy engem vízszintes

testhelyzetben ellepő kád vízbe, s csendben

elaludnék, s hogy sok emberből gyúrok egyet,

amiről ez az egész szól, s hogy kipukkasztanám

azt az illúzió- szeretet- lufit a fejem fölött,

aminek, mint kiderült semmi értelme sincs...

Mert erősnek kell maradnom, nem egy darab

gyurmának ami bármilyen alakot felvesz, ha kell.

Én mától fogva nem létezem. Ha mégis, és keresnél,

ne tedd, vagy vegyél magadnak a spórolt

pénzedből más lányt. Végül is nem vagyok a rokonod,

legalábbis reménykedem, hogy nem válok

TE-vé.

És most: mentem, mint egy piszkozatot az

emlékezet- rajzolatot, ami nem is az enyém.

Igazából nekem szabad akaratom van, ami

meg nem a tiéd. Kvittek nem leszünk még

így sem. Ezt nem megtörtént eseménnyé nyilvánítom,

de ne hajtsál végre több műlesiklást a lelkemen, kérlek!

Az idő többé már nem nekünk dolgozik.

U.I.: Szeretlek!