2011. október 24., hétfő

A misztérium


Hajnalban sétált az ablakom alá,
egy Radnóti idézetet szorongatva,
szerenáddal, bár a dal elmaradt.
Most Schubert befejezetlen szimfóniáját
hallgatva nézek magam elé, és egy
huncut mosolyt redőztetek szájzugomon.
Kívántam megosztani vele valamilyen
hosszú lejáratú csokis kekszet,
vagy beszélni és inni közben, egyszer.
Vagy legalább valami újat kipróbálni.
(együtt)
Mondjuk órákon keresztül ülni
némán, és csak meredni arra a tollra,
amivel kaotikus írásjegyeit úgy
illeszti össze, hogy általa, valami
maradandót, és sokatmondóan
elgondolkodtatót alkothasson.
Megkóstolni azt a diót, amit
kézzel hámozott meg...
Hogy újra belefújhassam az orrom
abba az alig használt papír-zsebkendőbe,
amin már érződött a jellegzetes illata...
Majd elment, és talán mit sem sejtő
módon itt hagyott valamit bennem, ami
megfoghatatlan, és nem tudom szavakba
önteni, mert a titokzatosság- mint tudjuk-
már csak ilyen.

2011. október 23., vasárnap

Burokdal

Olló. Kő. Papír. kő. Újra papír.
Nyertem, nyertem. Vesztettem.
Te nem tiszteled a nőket,
viszont meggyőzően hazudsz.
Ne tépkedd a hajszálaimat!
A fejemet már rúgod...

Lőtt seb után a vietnami balzsam.

Persze komoly inspiráció
forrás lennél...

2011. október 18., kedd

Fél(elem). Ego

Megijedtem attól,
aki most készül tükörbe nézni,
aki számot kell vessen az utolsó
napon, attól, aki e testben lakik.

Mert azok lelkén ejt apró be-
metszéseket, kik a legkevésbé
érdemlik, s a bocsánat így már
túl közhelyes.

2011. október 5., szerda

A pillanat


Ijesztő kacagását
a vörös szemű múltak
visszhangozva hallom,
vagy csak hallani vélem.

Gyermeki ártatlanságomból
font fehér s már-már
koszosodó lepedőbe
próbálok kapaszkodni,

Félelemtől rajta nem
reszketve, mozgolódva.
Lánccal, cölöppel, ékkel,
ha kell lakatot is

veszek, csak állna
immár stabilan. S hogy
válna végre rutinommá
a jelennel foglalkozni.

Hová szaladsz, merre
sietsz?! Absztrakt massza,
szép pillanat... Egy marék
fénykép, mind odavész.

Célok, tervek, álmok és
szerelmek. Némelyikük beteljesül.
Meddő részük szívet szakít.
Minőséget! Varázslatot!

Nagy gyökeret, hőségben
enyhet adó lombokat,
s leveleket, a szélnek játékul!
Élet, amit én megélek?