2012. január 26., csütörtök

Hamuszürke

Bemegyek és elrejtőzöm
a paplan alá. Már nem is
látok, nincsen semmi,
csak a füst maradt az
emlékekből, a riasztókat
bekapcsolta.
Ablakot ki. Szelektálni.
Hamuszürke téli estén
meg kellett, hogy
gémberednem.
Jövőtől majd fára
gyűjtök, meg kis
kazánra, hogy bár
az égés legyen teljes.

Súlytalanság


Az Újhold. Az majd mindent
rendbe hoz, mert a bolygók,
meg égitestek sokat tudnak.
S a határokat meg kell húzni,
legalább egy látszattal két
párhuzamos galaxis között.
Hogy mit tegyek?
Mától a frekvenciámat
524 hertz-re
emelem és azt hiszem, hogy
tovább várok- Újholdra, vagy
mittomén-, hogy legalább!
a fejemben szűnjön
ez a folyton lehúzó
gravitációs erő.

U.I.: Ha álmodban majd
a Mars körül repülsz,
mondd neki, hogy üdvözlöm!

2012. január 15., vasárnap

Kedves!

Gyújtsd fel a villanyt,
hogy lássak, hogy lássál.
Hogy bámulhassam az
anyajegy rajzolataid,
minthogyha először látnálak
meztelenül.
S hogy lássam a szemed, vajon
szeretsz-e így, borzosan,
meggyötört arccal is...

2012. január 13., péntek

Valahogy

Valahogy az
optimizmus volt.
Mindig az volt
a védjegyed.
Téged a kutyák,
engem valahogy
a "fura" emberek
találnak meg állandóan.
Te már kitaláltad.
(én későn kapcsolok-,
mint ahogy erre volt
is már néhány precedens)
Celofánra esküdsz
majd fel
edzés közben,
mert valahogy le kell
dolgoznod a pocakod...
(pedig jól áll)
Én...?! Nem is tudom..
Azt hiszem, kérek majd egy
pokrócot,
mert az ágyad kicsi, s én
valahogy folyton lehúzom
rólad a paplant .