2015. február 2., hétfő

komfortzón

ahogy lépsz kifele
első ízben megfagysz
a vér folyékony nitogén,
s a dioxid meg sehol,
-átnézel az eke szarván-
vagyis az ajtóból vissza, kuss!
segítség, a szívverés
-észleled- itt régről nem ritmikus

alajsan vesz migrén
telket, robbantgat a fejben
pánik,oszt az irgalom 
ráférne a testnek, mondják
egynéhány szilárd tilalom.

s hogy lábikrád hagyja
el kézmíves küszöböd,
 zsibbad, sajog
talán még szúr is,
szűnik, olvad: minden,
könnyebb lesz a szerkezet
 a járás nem remeg
kaptál, nézd, megfúj
a vérpezsdítő lehelet

ha magad útra
engeded meglásd,
 könnyebb:
laza leszel, folyósodsz
bravúrral győzöl tériszonyt
izomlázad odalesz,
s -a migrén után szabadon-
-mivel, mondá az Úr,

s még ha az ég ott sem pont,
hogy elképzelted oly 
árnyalatban azúr
de tudom, majd
bizonyosan szebben
k é k l i k.