2012. november 26., hétfő

Ilyen lett...

Hosszú ideje, először úgy ébredtem,
hogy Te voltál az első gondolatom.
Hogy miért, pont most, hidd el,
nincsen halvány lilám.
Ott ültünk a tetőn. Próbáltam magamba
szívni a tájat, az érzést, a viszonzatlan
gesztusokat. Ilyen lett.

És hosszú ideje most először el akartam
hessegetni a gondolatod.
-Kiscicák... gondolj kiscicákra! -mondtam magamnak.
-Miért épp? Sosem voltam annyira
oda értük. ...
-Aranyosak... Tisztelegj az agyad előtt,
olvass fel neki, menekülj, most menekülj,
rohanj, szlalomozzál el mellettük, árokba
bukj, gyógyítsd magad!

...elmondtam érted egy imát, szeretetből, ha már
így befészkelted magad a kávém elé...

Megírom.
Könnyebb lesz, nekem olyan ez, mintha újra
kislány lennék, s anyám puszilná le
rólam a fájdalmat.

Ilyen lett.
Látod, ennyi telt a viszonzatlan érzelmekből.

2012. november 6., kedd

Latens perverzió


Felsőbb erőknek kísérleti
patkányai vagyunk, mondta, s színes aquarelle- ként
tartott elém egy festményt
a lelkemről, s mégse.
Mennyi paca! Jobb lenne, ha
legalább a körvonalakat megtudnám
erősíteni.Vagy minek is?
Minden elmúlik. Kicsit
belém  költözik a gyász,
hagyom, hogy
irányítson, hadd higgye,
erősebb, úgyis legyőzöm.
Két másodperc,
s már röhögök is, ujjongok,
hisztizek, mert boldog vagyok,
nincs is különös okom rá,
csak, hogy:
mindenki skizofrén!
 lá-lá-lá

Nem véletlen semmi.
Az egyenlet egyszerű:
X-ek, Y-ok, pluszok, dermesztő
mínuszok, gyökök, némi szorzás-
osztás, na meg persze
Angyalok és hormonok.

Üzent a testem: túlterheltem magam.
Elmémet, mentálisan műtőasztalra teszem,
miután jól lezsibbasztottam,
de igazán!

2012. október 24., szerda

Megszűrt reggelek: (D)


Megszűrt reggelek
emlékéről csak puszta
tényeket tudósítok,  mert az
érzelmeket nem
 lehet közölni. Azok átfolytak,
tápláltak, törtek, öleltek. röviden.
de valahogy
mégis. néha egészen
felülfertőzött más
lőtt, szúrt, vagy égetett sebeket.
máskor meg!
kézrátétellel gyógyította. ..
kényelmes fekvőhelyet,
majd sírt ágyazott, ahogy a
jó dolgok szoktak egyszer,
csak valahogy a jó dolgok
koránfekvő típusok.
leragadok. szabadulok.
rohanok. szeretek.

Azt hallottam:
"Wonderful world, beautiful people"
Erre, meg melletted ébredek.

Ilyen történésekért érdemes volt, és lesz is élni.
pont.

2012. október 21., vasárnap

Szeretet(,)(-) könyv, meg

Egy befőttesüveg (Erős Pistás) az asztalon.
Benne:

1 db. vidámparkbelépő (nagyon aranyos tetszik lenni)
1 kiszacskó
1 villamosjegy,
1 anya levele
1 román vonatjegy,
1 magyar.
1 arany-ezüst vásárlásos reklámlap
1 ibuprofen tabletta Gyógyulást, Nyuszi!)
1 medál
1 karkötő
1 gesztenye a Margit-szigetről (Alkoss :)!),
2 blokk a Corvin-plázából (puszi, Marinak és a családjának)
tallyhm
ezüstszínű ékszertartó
1 darabka parfümdoboz
és 1 darabka balzsamdoboz
és a többi emlék, ami kitölti a maradék,
jó nagy teret.

A felirat, az üvegen, meg:
Magyarország, én így szeretlek!

Ha ránézek, ott vagyok.

egy piszkozat a blogomon:
És csak most mi?

Köszönöm!

( a dal most: jobbik részem- épp utána nézek-)

2012. szeptember 17., hétfő

B-terv, mert az kell

Ha nem lehetek a citrátod, leszek a köröd.
Ha a ciklusod sem, én leszek a Krebs-ed.
Morzsád leszek, ha kenyered nem lehetek,
Leszek a szíveden parányi koszorúered.
Fájó monológodban egy betű leszek,
könnyedben hadd legyek az enzimek!
Mosolyodban a felfele görbülő szájzugod leszek,
cigidben a kátrány, eső után szivárvány,
a legyőzött sárkány, a házi, leszek én
egy körülbelülben a kvázi, egy tehátban
az ergó, hógolyóban leszek én a lyó.
Leszek a kintben a bented, harkálynak
fa, rovarnak növény, Túlnak leszek én a
sövény , a reggeli, meleg, teli kád,
leszek én székrekedéses napon
az élénkülő perisztaltikád.

2012. szeptember 14., péntek

Üdv!

Akartam írni, csak pornót néztem,
akartam írni, csak nem egészen,
voltam önmagam, tudod, én
akartam írni, csak pornót néztem.

2012. szeptember 13., csütörtök

Zár ó jel


mint egy szédelgő asztmás
asztronauta
minőségi szkafanderben
mint egy cserépedényben
 amin nincsen...
hmmm virágok és
kincsek marketig duma

 ha ez a valóság ez nagyon szép!
Nem
álom csak szép valóság
lájkolom, Isten úccse'
igazamat neked adom
s nem  így- meg úgy
tanulság: Főképp optimizmus

nézzünk szappanoperát

és bennünk reked nagyon belül


szeretlekszretlekszeretlek

Így ugye, milyen egyszerűbb?
Ordíthatom?

2012. augusztus 18., szombat

Nyárutó

Nyáron a hal hal marad,
én meg, majd meg-
halok. Belül biztosan,
két régió között,
ahová befészkelt a csönd,
s az augusztusi mínuszok.
Jelentem: itt virrad!
Meglesnélek, ahogy
alszol... Vinnék bort,
mellé egy halmaz
ékezetet, s csak
néznélek, majd
hónom alatt
saját köntörfalam porrá
zúzott darabjaival
tovább halADnék,

2012. július 29., vasárnap

Én nem

Én már régóta nem
tudok szeretni.Szerelemmel
biztos nem. Megfojtom! meg
én, csak, ha csírázni kezd!
Lelövöm, (miután megfojtottam-
biztos, ami biztos-)
savval szétroncsolom,
a maradékot eltemetem.
Talán félelemből,s talán, 
mert kényelmesebb
hideg sz*rban állni,
akkor nem rettegsz,
hogy a közüzemek bármikor
elvehetik a fűtést.

2012. július 24., kedd

A kompromisszumokról

Földúton jár, pedig
autópályákhoz szokott.
Kutyafutamban érzi magát,
holott alighogy vánszorog.
Szavait nyögi, s nem áll
össze a kép: mondatokból
jól nem lakott senki még.
Ó, csak a Vezúvtól mentsen
meg a Fennvaló! (téged, meg
engem is).
Segíts, ha valami bennem
metaforikusan eltörik,
gipszbe hogy lehet tenni azt?

(azt hiszem, ez nem én vagyok)

2012. július 9., hétfő

A magányhoz

Mint egy herkás, kinek ma csak
Methadon jutott, világmegváltó
terveid, ha dugába dőlni látszanak,
te egy céltalan dugásba dugod.
Elrejtenéd magadat a tükörképed
elől, csak az a baj, hogy nem tudod.
A Nap, egy csillag, de ráégett
a kátrány, meg a viasz, mikor
kipufogó gázaddal  lefokoztad
szeretetből fogant rímeim,
így már csak gyógyszerek a híveim.

-Hogy vulgáris lettem, lehet, hogy igaz,
ez történik, ha túl olcsó a vigasz.
Én többé magam nem temetem,
én többé magam nem veretem. -

2012. június 23., szombat

Skizo

Mint foci őrült, vagy annak csendes
 társa (miután kussra lettem intve),
félálomban gesztikulál. Süket,
vagy csak azt hallja meg, amit akar.
S, mert, mi, emberek szeretjük a
sztereotípiákat, ugye, "az arabok
mind terroristák!", van közöttük
néhány vitéz... akik billentyűkódokkal,
később diktafonnal csapnak agyon,
míg más  emberek (normálisak),
 színpadot, s én tömeget nézek.

2012. június 16., szombat

Szavak

Belém másznak, lázadnak,
kavarognak, öklendezni
kényszerítenek.
Ellepnek, mint a muslincák.
Ez mi, kérem szépen?
Szófertő. Régen az ágy
szent hely volt. Ma már
ott is utolérnek. Kihasználnak.
Erre én meg vissza.
Rohadt idő. Holtidő.
Mennem kell. Engedjetek!
Megjött a busz.
Mire leszállok kétszer
változok meg: köldökzsinórt
növesztek, aztán levágom.
Megint növesztem. 
Újra nem kell, immár lihegve
szacskálom, hogy
mihamarabb szabaduljak.
Na tessék, most meg támadnak
visszhangok:


az a baj, hogy nincs aki
időnként jól fenékbe rúgjon.

(milyen igaz)

2012. június 11., hétfő

Vertigó

Ültess bele a kádba,
hadd tanulmányozzam a fénytörést
a samponos üvegen!
Hogy szülessek újra, hogy mossam le
magamról az érzelmeket, mert sajnos
szeszélyes vagyok, öntörvényű,
és néha túl sok bennem az én
-bár ez nyilván feltűnt neked-.
Tegnaptól már büszke is.

Hogy mi volt ma? Semmi.
Hazugságból főztem levest.
A kutya sem ette meg.

2012. június 8., péntek

Levelet a nőknek!

Én úgy csodállak! És, csak ennyi kilométer,
(fény)évek után jöttem rá!
...
Ahogyan kifinomult reflexeid
elkapják a bumerángot. Ahogyan sürögsz, vagy
ahogyan fordulsz. Hogy láttál már kamerát, teljes
életnagyságban, olyan  terepszínű, katona-zöld
esernyővel...
De én úgy csodállak, drukkolok... még....
a pálya -futásodnak* is!

*ez direkt van külön**

** a csillagot, azért hogy értsed.

A csillagot azért, hogy értsed?!

2012. május 31., csütörtök

Tudósít

Jól vagyok, ne aggódj, csak
elköltöztem más országba.
Most itt lakom: egy domb alatt,
a szél minden nap lóháton friss
levegőt hoz nekem, s családomnak,
azoknak, akik már régen itt élnek.
Most felhő az én lámpatestem,
s csillagok a madarak.
Esőcseppek öntözik a kertemet,
hogy virágaim ne hervadjanak.
A trambulinom műlesikló,
s nevetve Isten fogja kezemet.

2012. május 13., vasárnap

Tűzszünetet!

Hogy AZÓTA mi történt velem?!
Megkísérlem most SAJÁT szemszögemből,
SAJÁTSÁGOSAN elmagyarázni:
Látod, miként formáltad a gyurma- lelkemet?
Már- már páncélom nőtt feléd, könyörtelen,
de együttműködő lettem, úgy, hogy az neked
azért imponáljon...
Tudd, AZÓTA legtöbbször csak SAJÁT
otthonomban tévedek el, mikor lelki szemeim előtt
Te tartod a GPS- t.
Hogy hatalmam lett elmém-, s a kávégépek felett,
bár az előbbit még csiszolni kell.
AZÓTA, azáltal, hogy csak jót akartam neked,
barátkozgatom az Univerzummal...
Kár, hogy ezeket nem tudom felhasználni,
annyira ingatag lettem. És valójában, csak annyit
akartam ezzel mondani, hogy:
Tüzet szüntess, még mielőtt jobban eltalálsz!

2012. május 2., szerda

Tanács Tavasznak

Két bók közé beférkőzött
a sunyin kacsintó Tavasz.
Erre két csók közé erőtlenül

térdelt Tér, meg Idő -nehogy 
kimaradjanak valamiből,
mint két fő irigye a tavasznak-. 
 -Tavasz dandártábornok, alássan
jelentem: immár nem kell havat lapátolnia,
hogy ösvényt csináljon magának, s nőügyeinek,
esetleg csak esővizet gyűjtenie lesz szükséges,
éjjel orgonának, nappal meg szőlőnek.
S kérem szépen, akassza, 
vagy minimum tűzze már egyszer,
kitüntetései mellé sárga szemű haverjait.

2012. április 27., péntek

É pur si muove

Minden olyan ciklikus,
tudod, ahogyan mégis felkel
s mégis lemegy, s ahogyan 
megváltozik, de mégis
ugyanolyan.
S ahogyan nyomasztó

tud lenni néha valami,
amiről nem is tudom,
hogy mi is pontosan.
Talán, belebetegszem abba,
hogy milyen hormonból
épp mennyi, és milyen
arányban.
Vagy, hogy a színészek

jutalma a taps,
orvosoké pénz,
bolondoké a szerelem.
A senkiké a sima
szex. Lapozzatok,
haladjatok, vagy hagyjatok.
Biztatom majd én magamat:
"Tovább tovább fától fáig"!
Másképp, néha NEM

lehet.

2012. április 16., hétfő

Ima

(Esni fog ma, azt
hallottam...)

-Istenem, kérlek, add,
hogy tegyen csukját,
nehogy megfázzon a feje!
Vastag cipőben induljon
el, hogy a lába se!
Hogy lakjon jól,
(anélkül, hogy egy
grammot is hízna!-
mert, tudod, ő ad
a külsejére, bár nekem
nem ez számít, de,
ha ettől érzi jól magát...?!),
s, hogy jól teljen a napja,
hogy vidám legyen,
boldog, békés!
Add, hogy szeresse magát,
hogy szeressék a nők!
(ilyenkor megszólal az
egóm, hogy azért néha
gondoljon rám is, de
ezt bátran hagyd csak
rá, Uram...!)
S, ha majd ágyában
pihen, emlékezzen
jóságodra!

S add meg azt is,
hogy sose hallja...,
sose lássa...,
hogy imáimba
foglalom őt!

Ámen.

2012. április 14., szombat

Prognózis

Én csak várok.
Lihegve pihenek
két akna között.
Rohantam, látod,
csupa veríték
-jéghideg a mellkasom-
hogy el ne késsem
nem késhetek most,
csak most nem.
Ugye lekéstem?
Megkezdődött.
Mi van, ha
már elindultál?
Elkerültél,
felszívódtál,
elköltöztél más
városba- kontinensre.
Nem is látlak soha
többé. Hazamegyek!
Bánatomban alszom egyet.

-Az idő elszáll, a semmi örök.-

S a verítékem nem is láttad.

2012. április 2., hétfő

Ütköz(et)

Nézd, a tavasz, csak egy hétig tart,
s a Pünkösd néha visszatér 16 órára.
Bandzsítok még kettőt (harmadszorra is),
hadd lássam a csatateret.

Nézd! Én így latolom az esélyemet.
Hogy a monarchiára emlékeztetem?
Nem tudom. De ni! Nézd, csak, itt
a frontvonalon: esélyeim latolgatom!

Most magam elordítom, e két
személyes háborúban: Előre!
Hogy miért is?! Azt sem tudom.
A harisnyám a múltkor átvette
a szoba- illatod...

2012. március 22., csütörtök

Klastrom*

Négy gipszkartonfal, (eléggé
kopott), piszkos fehér (ez szó
szerint) nincsenek
ablakok, ajtók, rácsok, szabályok,
ellenben legalább a plafon mállik.
Ott vagyok a közepén, amióta
elítéltél. Csak egy nézés volt,
és kész... S én azt gondoltam:
-Ennyi!
Majd feleszméltem, magányosan,
sötét falak között. Tudod, hogy
mi bánt?! Egyetlen szóval ki-
és megválthatnál, ahogyan
magad is.

* Valami terjed a levegőbe.

2012. március 14., szerda

Újabb klisé

Hiába hangoztatom az igazamat,
nem hiszi el, talán soha nem is
hitte, hogy lehet ő az egyetlen.

Hogy patkány módjára kapok
alkalmakon, mint, ahogyan írva
van abban a Wass Albert versben?!
Nem tudom.

Lefestett egy
fél- alkonyon. Az már bizonyos,
hogy az önkontrollt meg kell
sokszorozni, mert ilyenkor nem.
Nem így jó ez. Ebben az órában
(hisz minden relatív), elfog a
hiányérzet. Csak azt tudom,
hogy ha már látta
a könnyeimet- egy idióta
vigyor mögött is- egészen
közel áll hozzám.
Csak a szám, meg az ujjaim-
mintha csak klisékkel
dobálóznának-
Hé, hallod?!
-azért ennél sokkal több van:
érzés, meg mindenféle-
.

Vajon látványosan nem
szokványost lát(ott) bennem?
Mit tett? Mit tettem?

2012. február 28., kedd

Mi vagy Te nekem?

Energikus reggeli ablaktörlő-kötözés,
Átjárón kívüli úttest- átkelés,
Hosszas influenzából való kigyógyulás,
Legális, megnyugvásos tudattágítás.
Kávéval kapott ingyen croissant,
Sokatmondó kommunikáció, szótalan.
Csatából való győztes hazatérés,
Hosszan lekötött jó befektetés,
Vény nélküli antidepresszáns,
Egy türelmes puzzle- kirakás.

2012. február 22., szerda

Éh

Úgy kopok el,
akár egy vallásos
töltetű szobor lába, a
simogatásodtól,
de valami mégis
hiányzik.

-Uram! Kérem, én
éhes vagyok...
Nem kell több
bánat Früschtükre
(már nem csúszik),
szíveskedjék beszélni
az illetékesekkel.

-láttam szeretetet is
az étlapon-

2012. február 14., kedd

Fedezd fel Borneót,

vagy legalább, amit
én fedeztem fel,
mert amikor ruha nélkül
pörögtél, felkelt a Nap
a bal vállad fölött,
s én, egy párhuzamos
Univerzumban:
az Édenkertben
Angyalokkal
fogócskáztam...

-Most érted, miért
mosolyogtam?

2012. február 11., szombat

Nézz a lábad elé!

Ez aznap történt, amikor
Casco-t kötöttél a retikülödre,
hogy nehogy már használt
papír-zsebkendőidből
leklónozzanak, Téged,
mint a felsőbbrendű faj
egyetlen képviselőjét,
a Homo harpiens-t.
(bár szerintem sokan vagytok)
Akkor léptél rá a lábára
annak, akit az Univerzum
jelölt ki nekem, s akit mindig
magammal hordok mindenhová,
mint agyamban megvillanó
alak képi kivetülését.
Aznap jöttem rá:
Tipord el aki gyengébb, mint
Te, ez volt a jelszavad,
mert, ez az evolúció szabálya is-
a természetes szelekció
működött anno-,
hát a tied ennek a
mesterséges változata.
Jegyezd csak meg:
- A bocsánatkérés,
olyan, mint az eset utáni
tabletta- kézenfekvő, és
nem lesz baj belőle.
De, hát, aki szinte naponta
játszik Fekete macskát,
az magára vessen.

2012. január 26., csütörtök

Hamuszürke

Bemegyek és elrejtőzöm
a paplan alá. Már nem is
látok, nincsen semmi,
csak a füst maradt az
emlékekből, a riasztókat
bekapcsolta.
Ablakot ki. Szelektálni.
Hamuszürke téli estén
meg kellett, hogy
gémberednem.
Jövőtől majd fára
gyűjtök, meg kis
kazánra, hogy bár
az égés legyen teljes.

Súlytalanság


Az Újhold. Az majd mindent
rendbe hoz, mert a bolygók,
meg égitestek sokat tudnak.
S a határokat meg kell húzni,
legalább egy látszattal két
párhuzamos galaxis között.
Hogy mit tegyek?
Mától a frekvenciámat
524 hertz-re
emelem és azt hiszem, hogy
tovább várok- Újholdra, vagy
mittomén-, hogy legalább!
a fejemben szűnjön
ez a folyton lehúzó
gravitációs erő.

U.I.: Ha álmodban majd
a Mars körül repülsz,
mondd neki, hogy üdvözlöm!

2012. január 15., vasárnap

Kedves!

Gyújtsd fel a villanyt,
hogy lássak, hogy lássál.
Hogy bámulhassam az
anyajegy rajzolataid,
minthogyha először látnálak
meztelenül.
S hogy lássam a szemed, vajon
szeretsz-e így, borzosan,
meggyötört arccal is...

2012. január 13., péntek

Valahogy

Valahogy az
optimizmus volt.
Mindig az volt
a védjegyed.
Téged a kutyák,
engem valahogy
a "fura" emberek
találnak meg állandóan.
Te már kitaláltad.
(én későn kapcsolok-,
mint ahogy erre volt
is már néhány precedens)
Celofánra esküdsz
majd fel
edzés közben,
mert valahogy le kell
dolgoznod a pocakod...
(pedig jól áll)
Én...?! Nem is tudom..
Azt hiszem, kérek majd egy
pokrócot,
mert az ágyad kicsi, s én
valahogy folyton lehúzom
rólad a paplant .