Klastrom*

Négy gipszkartonfal, (eléggé

kopott), piszkos fehér (ez szó

szerint) nincsenek

ablakok, ajtók, rácsok, szabályok,

ellenben legalább a plafon mállik.

Ott vagyok a közepén, amióta

elítéltél. Csak egy nézés volt,

és kész... S én azt gondoltam:

-Ennyi!

Majd feleszméltem, magányosan,

sötét falak között. Tudod, hogy

mi bánt?! Egyetlen szóval ki-

és megválthatnál, ahogyan

magad is.

* Valami terjed a levegőbe.