Újabb klisé

Hiába hangoztatom az igazamat,

nem hiszi el, talán soha nem is

hitte, hogy lehet ő az egyetlen.

Hogy patkány módjára kapok

alkalmakon, mint, ahogyan írva

van abban a Wass Albert versben?!
Nem tudom.

Lefestett egy

fél- alkonyon. Az már bizonyos,

hogy az önkontrollt meg kell

sokszorozni, mert ilyenkor nem.
Nem így jó ez. Ebben az órában

(hisz minden relatív), elfog a

hiányérzet. Csak azt tudom,

hogy ha már látta

a könnyeimet- egy idióta

vigyor mögött is- egészen

közel áll hozzám.
Csak a szám, meg az ujjaim-

mintha csak klisékkel

dobálóznának-
Hé, hallod?!

-azért ennél sokkal több van:
érzés, meg mindenféle-.

Vajon látványosan nem

szokványost lát(ott) bennem?
Mit tett? Mit tettem?