2010. március 30., kedd

Repolarizáció:)


Az idegsejtjeim kezdik visszanyerni nyugalmi állapotukat. A tikkasztó hőhullám, amit keltettek az érzelmeim bennem tova kezdenek vonulni. A színek új értelmet nyernek, és a nap is aranyba öltözött. A felboruló egyensúly visszaáll. A káosz rendszert kap. A virág újra kinyílik, és az illatok sem vonulnak el szélsebesen, fejvesztve. Már csak egy kóbor UFÓ kellene jöjjön, hogy vigyen végre haza... Őt várom, azt hiszem:)...

2010. március 26., péntek

Yoyo effektus másként.


Úgy bánsz velem, mint egy yoyoval, pedig számtalanszor tisztáztuk, hogy nem vagyok játék, és nem is leszek, hiszen a méltóságomon nem eshet csorba. Mégis szédítesz. Lehet, hogy hülyének nézel, lehet, hogy már nem is kell annak nézni. Mégis mindig közelhúzol, majd eltaszítasz magadtól. Pont, mint egy yoyoval, úgy játszol velem... Amikor azt gondolnám, végre! elég távol vagyok tőled, ismét visszarántasz. Alattomos, sunyi módon, elhiteted velem, hogy majd most jobb lesz, de tudod mikor...?! Rám nézel, azokkal a kis ártatlan szemeiddel, én meg bedőlök. Nem is kérdéses, hogy velem van a baj... Túl sok energiámat veszi el a forgó mozgás, és nemet kellene mondanom. Ha racionálisan gondolkodnék ez nem történhetne meg velem...

2010. március 18., csütörtök

Rendezett kaotika.:)


Egészen különleges illata volt ma a naplementének. Elvont, otthonias, meleg, kellemes, és kiegyensúlyozott illat volt. A harmónia rezgéseket keltett bennem, meg másban és ha felnéztem, a kék eget láttam:), rózsaszínbe hajlani.
Szent meggyőződésem, hogy mindennek van illata és hangja, egyaránt. Ma a nap egy nyugtató szimfóniát játszott. És az emberek megjelentek az utcán.
Vajon, a szivárványnak milyen a hangja?! Hallanám, ha átbújnék alatta? Tavasznak, ősznek, nyárnak, télnek, szünetnek, létnek, a dalnak, félelemnek egy fél elemnek, még, ha galván elem is, mindnek magamba akarom zárni az illatát. De ez nem egy iparág, sokkal-inkább a lét- filozófiám. Meg akarok sok- sok dolgot ismerni, mélyrehatóan, elraktározni, elszédülni, megbódulni, részegülni, felkészülni, részesülni, szeretni és szeretve lenni. Illatokból, dallamokból, irgalomból, jó borokból, virágokból, kis és nagyból, mind- mind kérek egy szeletet. És ha majd remegek, mert enyém nem lehet,a Teremtőben úgyis enyhet nyerek. :)

Halandzsa. Avagy avantgárd verspróbálkozás.


Fura aura.
Variáció.
Szakrális csakra.
Szublimáció.
Patológia.
Posztraumatikussokk.
Pszichoszomatika.
Heavy Metal- rock.
Terápia.
Rehabilitáció.
Finom pia.
Regeneráció.
Fenil- alanin.
Taurin.
Vanilin.
Lecitin.
Sztoikus filozófia.
Szentimentálé.
Egy viziló fia.
Menta tealé.
Kukacos (bio) alma.
Egy csésze finom kávé.

2010. március 15., hétfő

Hasonló- hasonlitott/ idő.


Hasonló az idő egy tüdőhöz. A benne lévő tartalom kicserélődik. Mindig új és új lélegzet kerül bele, aszerint, hogy mennyire élünk gyorsan:).
Később meg minden átalakul. A vér a levegőt elszállítja a sejtekhez, ahol a biológiai oxidáció történik. Ugyanígy az emlékek az idő múlásával metamorfózison esnek át. Így lesz minden más...

A fájdalom új értelmet nyer, megszépül. Az idő kifújja belőlünk a pillanatnyi gondokat. De talán Murphy törvénye az, hogy helyükre újabbak kerülnek:).

HalMaz.


Ma rájöttem, hogy, miért is írok blogot:). Akkor is, ha a kutyát sem érdekli:), engem igen. Része egy belső folyamatnak, az önmegismerésnek. Majd nyugdíjas koromban jót röhögök rajta, vagy már most. Egy kis, vékony szelet ez, a személyiségemből... Hisz az ember olyan fura. Mindig más és más körülmények között eltérően viselkedik. Azzal, hogy leírom, elolvasom képet kapok magamról. Olyasvalami, azonban, ez is, mint egy apróra törött tükör, ki kell rakni, de a sors fintora, hogy egyes darabok sosem lesznek meg. Kombináció. A halmaz elemei hiányosak, vagy végtelenek, de a keret adott:). Egy bizonyos intervallumon belül változások következnek be a hangulatomban, a lelkemben, vagy a testemben, de attól még ugyanaz maradok. Végre van egy támpont:)....

2010. március 14., vasárnap

Kávé...


Csodás árnyalatú feketeség,
Enyhet adó elevenség!
Te ragyogsz be minden percet
Illatoddal, melyhez nincs is fogható.
Természetes antioxidánsaid védenek a ráktól.

2010. március 11., csütörtök

Passz.


Mi történik velem? A világ beteg, vagy én és ráprojektálom?! Talán mindketten. És a tehetetlenségbe fog belehasadni a tudatom, vagy csak egyszerűen beleőrülök, József Attila módra.
"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat." (József Attila)
A holttestemen meg jól laknak a patkányok, vagy szappant főznek belőlem, de legalább csináltam valami hasznosat a közösség számára. Nem vagyok pesszimista... Én csak nem értek dolgokat. De minél több a kérdés, annál nagyobb dzsungel az élet. Már azt sem tudod, hogy ki vagy. (vagy én nem tudom).
"Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinőtték
Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengő
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdő... "(Kányádi Sándor)
Néha átölelnék mindent: fákat, bokrot, virágot, lepkét, bárányt, embert, földet, Univerzumot... Máskor meg hányok az emberektől. Minden egyes nappal halványabban fénylenek a naiv, nemes eszméim... Fáradt vagyok.

Kérdés.

Hát van nekem türelmem blogot írni?!
Majd holnap.
Nincs is holnap, az egy illúzió.
..