Hasonló az idő egy tüdőhöz. A benne lévő tartalom kicserélődik. Mindig új és új lélegzet kerül bele, aszerint, hogy mennyire élünk gyorsan:).
Később meg minden átalakul. A vér a levegőt elszállítja a sejtekhez, ahol a biológiai oxidáció történik. Ugyanígy az emlékek az idő múlásával metamorfózison esnek át. Így lesz minden más...
A fájdalom új értelmet nyer, megszépül. Az idő kifújja belőlünk a pillanatnyi gondokat. De talán Murphy törvénye az, hogy helyükre újabbak kerülnek:).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése