Ma rájöttem, hogy, miért is írok blogot:). Akkor is, ha a kutyát sem érdekli:), engem igen. Része egy belső folyamatnak, az önmegismerésnek. Majd nyugdíjas koromban jót röhögök rajta, vagy már most. Egy kis, vékony szelet ez, a személyiségemből... Hisz az ember olyan fura. Mindig más és más körülmények között eltérően viselkedik. Azzal, hogy leírom, elolvasom képet kapok magamról. Olyasvalami, azonban, ez is, mint egy apróra törött tükör, ki kell rakni, de a sors fintora, hogy egyes darabok sosem lesznek meg. Kombináció. A halmaz elemei hiányosak, vagy végtelenek, de a keret adott:). Egy bizonyos intervallumon belül változások következnek be a hangulatomban, a lelkemben, vagy a testemben, de attól még ugyanaz maradok. Végre van egy támpont:)....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése