Úgy bánsz velem, mint egy yoyoval, pedig számtalanszor tisztáztuk, hogy nem vagyok játék, és nem is leszek, hiszen a méltóságomon nem eshet csorba. Mégis szédítesz. Lehet, hogy hülyének nézel, lehet, hogy már nem is kell annak nézni. Mégis mindig közelhúzol, majd eltaszítasz magadtól. Pont, mint egy yoyoval, úgy játszol velem... Amikor azt gondolnám, végre! elég távol vagyok tőled, ismét visszarántasz. Alattomos, sunyi módon, elhiteted velem, hogy majd most jobb lesz, de tudod mikor...?! Rám nézel, azokkal a kis ártatlan szemeiddel, én meg bedőlök. Nem is kérdéses, hogy velem van a baj... Túl sok energiámat veszi el a forgó mozgás, és nemet kellene mondanom. Ha racionálisan gondolkodnék ez nem történhetne meg velem...
...igen. ha a yoyo már akkor ellenkezhetne, mikor először feltekerik, nem szédülne senki után. Ha az első pörgés előtt elvághatná a kötelet, nem rángatnák a végtelenségig...s akkor lehetne ő a jóyoyó:P
VálaszTörlés---> szeretem az irományaidat :X <---