Mi történik velem? A világ beteg, vagy én és ráprojektálom?! Talán mindketten. És a tehetetlenségbe fog belehasadni a tudatom, vagy csak egyszerűen beleőrülök, József Attila módra.
"Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat." (József Attila)
A holttestemen meg jól laknak a patkányok, vagy szappant főznek belőlem, de legalább csináltam valami hasznosat a közösség számára. Nem vagyok pesszimista... Én csak nem értek dolgokat. De minél több a kérdés, annál nagyobb dzsungel az élet. Már azt sem tudod, hogy ki vagy. (vagy én nem tudom).
"Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinőtték
Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengő
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdő... "(Kányádi Sándor)
Néha átölelnék mindent: fákat, bokrot, virágot, lepkét, bárányt, embert, földet, Univerzumot... Máskor meg hányok az emberektől. Minden egyes nappal halványabban fénylenek a naiv, nemes eszméim... Fáradt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése