2014. december 19., péntek

maxima culpa


Mindig kimaradt
legalább tíz szó,
mert buzgón lakatolta,
kóterezte őket
be izgalom,
vagy pusztán
félelmükben
bénultak
s
helyükbe hirtelen
száz
méltatlan rá,
agyatlan,
kapott sajnos
amnesztiát.


2014. november 21., péntek

krízisoldat

nézz rám egyre korosodom ne nevess ki
ma fürdés után határozottan öregebbnek
láttam combjaim

még gyertyafényben is
inspektálható lehetne úgy hiszem

évek futnak sprintben el
s én még a pubertást vonszolom
a ráncok elszállt időrések
rozsdajegyezett talpamon
még működik a kar ha az
elme úgy akarja és nem csak

billog a gomb nem ige az ajkamon
az adott idő kiszámíthatatlanságáé
benne élek a kimért kis éteremben
de ettől kvázi nem esem narkózisba

megeshet abban vagyok régről
emelkedő ingerküszöb amíg lehet
valamit tenni kéne
egy röpke az vagyok

idén Karácsonyra motivációs csomagot
kérek s eltékozolt időm visszatérítését
szeretném meg persze az adóét
jó előre hogy legyen miből
kifizetni


2014. november 16., vasárnap

Á pontból vissza

végülis minden nap szavazunk
olyan ez mint bélben önmagában is
bomló zaba, tudattalan anyagcsere
ma este a cikóriát választottam
látom a gyermeklánc kisírt kávészemeit
ki kellett ütni az üvegből
még jó, hogy az üveg is műanyag
minálunk
megkövült,
valahogy nedvet kapott, légből
gőz, gáz-érdek, mint a politika
nehogy kiszáradjunk
úgyis mellé ütném a pecsétet
akkor meg minek, úgyis máshogy
számolják
valami agyafúrt képletet írnak rá
az apátiát ízlelem, - már ha van íze-
 felváltva
a hányingerrel s a szomorúsággal
a cikória előtt
valahogy sikerült kiverni belőle
kanálnyéllel, me' az is műanyag
persze elfelejtettem méricskélni
lagymatag lett
de ez is olyan mint az élet
mérlegelni itt se szokás
amit a tévé mondd az biztos
úgy van
különben
jajj annak aki gondolkodik
keserűség lesz sorstársa
sírás-rívás, sok a miért
de még több a hogyan
felettébb magas a kérdőjel-hozam

szójatejjel higítom még inkább
lelki szemem előtt a szójafejőgép
itt a koffein s a laktóz a mentes
döntögetni jobbra- balra
tök mindegy löttyintgetek
a korántsem foltmentes gatyára
nyithatnék ilyen pigmentes gagyiként
amatőr
ruhagyárat, lapokat, nyáladzót
mindent lepecsételek
tele raknám tartósítószerrel
hogy ha meghalok vagy csak kell
a pénz az egészet eladjam
valami külföldi multicégnek

hű, ez ám dinamizmus

persze


2014. szeptember 3., szerda

Balzsam #reggel

Kérlek várjál türelemmel, míg bekötöm a hajam
Rakoncátlankodik, hajszák dúlnak itten
Mintha tegnap éjfél után értek volna haza
ledérül szédelegve,
bódító hagymáiktól könny- spiccesen.

Addig mondjuk, ha gondolod,
puszild le fáradt talpam hajlatának nyilalló robogását,
míg ülök
ne hívj mentőt, mert folyton magyarázkodni kell
diákok kérdeznek ki, ugyanaz hétszer,
aztán hetvenhétszer
de hisz a bokám már rég jól van
hajszálad csiklintja, üdíti, amint
bizonytalan
ráborulsz

ödémák csitulnak el, mialatt ajkad lágyan pirul
a napos
borostákon

alul-felül balzsamoz

hogy kisvártatva madárcsicseregsz.

S eképp én... 

Ma átadom magam, hogy precízen befonj.

2014. február 15., szombat

Szeretetéhkopp

Teríts asztalt, lelkem,
Zabálj, nyúzzál, s vonyíts.
Fend rám késed, s fogad.

S ahogy a fém hűvösen
nyüszít reszelőd alatt,
készülj. Hevesen, s buzgón
termeld nyáladat.

Ma én vagyok az étlapon.

Gyalázd meg pőre
testem, köpj, rúgj,
csípj, harapj, karmolj,
ütlegelj és vice-versa.
Add ki minden dühödet.

- Állítólag testmozgás
s megnyugvás
Után jobban esik a kaja.-

Kaszabolj fel, rögvest
Zúzzál szét. Csak szívemet
hagyd kint egy tálban-
- a salátás kék, az alsó
polcról megteszi-

Azt harapd mohón,
Egészben. Azt mondják,
egészséges minden tele
véredény. Ugye ízlik
a friss farsírt, a feszes
mellgombóc, a minden
hájjal megkent agyleves,
a hurka? Üld meg hát,
toromat.

Morzsáimat csipegesd,
Falatozgass nyugodtan.
Csámcsogj, rágj, majd
kérődzd fel, valahogy
rakjál össze, ákom- bákomolj,
fúrjál, szegezz, szeszezz, ragassz.
Foltozz, meg fuserálj, akár
egy napszámos kapáló,
hogy újra ezt tehesd.

Este ágyazz friss illatú
lepedőkkel, s puha
tollpaplannal kínzópadra.
Oda fektess. Öntözz.
Ültess belém magány magot.
Csókolj, ölelj, becézz,
S ha már boldognak látsz,
-s a mag is kikelt-
Lépj le, hagyj egyedül,

lassan ugyan, de kínoz biztoson
e lelki szegény hulla-lom.

felemésztem magam, mint

önmagát önnön sóhajom.

2014. február 1., szombat

Egy férfi kívánságai

-Magyarul már szerencsére tudok.

Dzsinnem, én úgy hiszem
Így oroszul meg spanyolul úgy startból
érdemes lenne megtanulni. Vodkát inni
a szocializmus dícsőségére, másnap
flamenkózni. Mindig mással.
A nők ott gyönyörűek, bársonyosan
szúrósak
-mármint a tekintetük-

Ott van még a hangzatos lengyel,
vagy a svéd ginger:
minden szeplője egy inger-
csomag, audio-vizuálisgazmus
Richter skálán 9,
nem éppen egy vagospazmus.

Egy törékeny, de kitanult
thai lány fehér vállán
az erotikus látvány.

Hentaiból előlépett, szakét szervírozó japó...
S ahány tollal éppen Holle anyó
rázza dunyháját
annyi nyelven lenne érdemes megtanulni.
A nőkért, s bennük magamért.

-Dzsinn, én időgépet akarok
azonnali hatállyal
HD sztereó boxákkal,
Mert én vikingül tanulok
S mert ápolt vörös hajukat
naphosszakat fonnám...
A szűziesen kacér
franciát is tolnám.

Ó, Istenem,
Bárcsak jóképű lennék!

Hmmm. Egy BMW, vagy egy Merci
majd eltakarja
testi- lelki szépséghibám?