Á pontból vissza

végülis minden nap szavazunk
olyan ez mint bélben önmagában is
bomló zaba, tudattalan anyagcsere
ma este a cikóriát választottam
látom a gyermeklánc kisírt kávészemeit
ki kellett ütni az üvegből
még jó, hogy az üveg is műanyag
minálunk
megkövült,
valahogy nedvet kapott, légből
gőz, gáz-érdek, mint a politika
nehogy kiszáradjunk
úgyis mellé ütném a pecsétet
akkor meg minek, úgyis máshogy
számolják
valami agyafúrt képletet írnak rá
az apátiát ízlelem, - már ha van íze-
 felváltva
a hányingerrel s a szomorúsággal
a cikória előtt
valahogy sikerült kiverni belőle
kanálnyéllel, me' az is műanyag
persze elfelejtettem méricskélni
lagymatag lett
de ez is olyan mint az élet
mérlegelni itt se szokás
amit a tévé mondd az biztos
úgy van
különben
jajj annak aki gondolkodik
keserűség lesz sorstársa
sírás-rívás, sok a miért
de még több a hogyan
felettébb magas a kérdőjel-hozam

szójatejjel higítom még inkább
lelki szemem előtt a szójafejőgép
itt a koffein s a laktóz a mentes
döntögetni jobbra- balra
tök mindegy löttyintgetek
a korántsem foltmentes gatyára
nyithatnék ilyen pigmentes gagyiként
amatőr
ruhagyárat, lapokat, nyáladzót
mindent lepecsételek
tele raknám tartósítószerrel
hogy ha meghalok vagy csak kell
a pénz az egészet eladjam
valami külföldi multicégnek

hű, ez ám dinamizmus

persze