Szeretetéhkopp

Teríts asztalt, lelkem,

Zabálj, nyúzzál, s vonyíts.

Fend rám késed, s fogad.

S ahogy a fém hűvösen

nyüszít reszelőd alatt,

készülj. Hevesen, s buzgón

termeld nyáladat.

Ma én vagyok az étlapon.

Gyalázd meg pőre

testem, köpj, rúgj,

csípj, harapj, karmolj,

ütlegelj és vice-versa.

Add ki minden dühödet.

- Állítólag testmozgás

s megnyugvás

Után jobban esik a kaja.-

Kaszabolj fel, rögvest

Zúzzál szét. Csak szívemet

hagyd kint egy tálban-

- a salátás kék, az alsó

polcról megteszi-

Azt harapd mohón,

Egészben. Azt mondják,

egészséges minden tele

véredény. Ugye ízlik

a friss farsírt, a feszes

mellgombóc, a minden

hájjal megkent agyleves,

a hurka? Üld meg hát,

toromat.

Morzsáimat csipegesd,

Falatozgass nyugodtan.

Csámcsogj, rágj, majd

kérődzd fel, valahogy

rakjál össze, ákom- bákomolj,

fúrjál, szegezz, szeszezz, ragassz.

Foltozz, meg fuserálj, akár

egy napszámos kapáló,

hogy újra ezt tehesd.

Este ágyazz friss illatú

lepedőkkel, s puha

tollpaplannal kínzópadra.

Oda fektess. Öntözz.

Ültess belém magány magot.

Csókolj, ölelj, becézz,

S ha már boldognak látsz,

-s a mag is kikelt-

Lépj le, hagyj egyedül,

lassan ugyan, de kínoz biztoson

e lelki szegény hulla-lom.

felemésztem magam, mint

önmagát önnön sóhajom.