Ütköz(et)

Nézd, a tavasz, csak egy hétig tart,
s a Pünkösd néha visszatér 16 órára.
Bandzsítok még kettőt (harmadszorra is),

hadd lássam a csatateret.

Nézd! Én így latolom az esélyemet.
Hogy a monarchiára emlékeztetem?

Nem tudom. De ni! Nézd, csak, itt

a frontvonalon: esélyeim latolgatom!

Most magam elordítom, e két

személyes háborúban: Előre!
Hogy miért is?! Azt sem tudom.
A harisnyám a múltkor átvette

a szoba- illatod...