Minden olyan ciklikus,
tudod, ahogyan mégis felkel
s mégis lemegy, s ahogyan
megváltozik, de mégis
ugyanolyan.
S ahogyan nyomasztó
tud lenni néha valami,
amiről nem is tudom,
hogy mi is pontosan.
Talán, belebetegszem abba,
hogy milyen hormonból
épp mennyi, és milyen
arányban.
Vagy, hogy a színészek
jutalma a taps,
orvosoké pénz,
bolondoké a szerelem.
A senkiké a sima
szex. Lapozzatok,
haladjatok, vagy hagyjatok.
Biztatom majd én magamat:
"Tovább tovább fától fáig"!
Másképp, néha NEM
lehet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése