Két bók közé beférkőzött
a sunyin kacsintó Tavasz.
Erre két csók közé erőtlenül
térdelt Tér, meg Idő -nehogy
kimaradjanak valamiből,
mint két fő irigye a tavasznak-.
-Tavasz dandártábornok, alássan
jelentem: immár nem kell havat lapátolnia,
hogy ösvényt csináljon magának, s nőügyeinek,
esetleg csak esővizet gyűjtenie lesz szükséges,
éjjel orgonának, nappal meg szőlőnek.
S kérem szépen, akassza,
vagy minimum tűzze már egyszer,
kitüntetései mellé sárga szemű haverjait.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése