Nyárutó

Nyáron a hal hal marad,
én meg, majd meg-
halok. Belül biztosan,
két régió között,
ahová befészkelt a csönd,
s az augusztusi mínuszok.
Jelentem: itt virrad!
Meglesnélek, ahogy
alszol... Vinnék bort,
mellé egy halmaz
ékezetet, s csak
néznélek, majd
hónom alatt
saját köntörfalam porrá
zúzott darabjaival
tovább halADnék,