2012. január 13., péntek

Valahogy

Valahogy az
optimizmus volt.
Mindig az volt
a védjegyed.
Téged a kutyák,
engem valahogy
a "fura" emberek
találnak meg állandóan.
Te már kitaláltad.
(én későn kapcsolok-,
mint ahogy erre volt
is már néhány precedens)
Celofánra esküdsz
majd fel
edzés közben,
mert valahogy le kell
dolgoznod a pocakod...
(pedig jól áll)
Én...?! Nem is tudom..
Azt hiszem, kérek majd egy
pokrócot,
mert az ágyad kicsi, s én
valahogy folyton lehúzom
rólad a paplant .

1 megjegyzés: