Szavak

Belém másznak, lázadnak,
kavarognak, öklendezni
kényszerítenek.
Ellepnek, mint a muslincák.
Ez mi, kérem szépen?
Szófertő. Régen az ágy
szent hely volt. Ma már
ott is utolérnek. Kihasználnak.
Erre én meg vissza.
Rohadt idő. Holtidő.
Mennem kell. Engedjetek!
Megjött a busz.
Mire leszállok kétszer
változok meg: köldökzsinórt
növesztek, aztán levágom.
Megint növesztem. 
Újra nem kell, immár lihegve
szacskálom, hogy
mihamarabb szabaduljak.
Na tessék, most meg támadnak
a visszhangok:


az a baj, hogy nincs aki
időnként jól fenékbe rúgjon.

(milyen igaz)