Beszuggerálom magamnak, hogy minden így van jól,
S hogy ennyi boldogsághormon egy helyen nincs is!
Te meg eldöntöd, hogy milyen vagyok,
egyetlen cselekedetemből, s kreálsz mellé történetet.
Aztán meg igyekszem felfogni, hogy az élet egy hullámzó völgy,
egy fekete- fehéren ábrázolt grafikonon.
Bonyolult, mint számomra egy hiperbolikus szinusz függvény,
de hadd érezzem én, hogy mi nem jó nekem.
Fényből font ostor vagy, nekem meg alacsony a lelki-
törésmutatóm. Egy ideje már nem csak a felületét karcolod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése