a bennem élő sötétséggel.
Nyugodt, japán nő volt.
Kötögettünk, és beszélgettünk.
Úgy éreztem, hogy ő az anyukám.
Aztán valami megváltozott...
A szeme még jobban elkeskenyedett,
lángvörös lett, és kényszeríteni akart valamire
a tüzes tekintetével, amit én viszont
nem akartam... Mintha irányítani
tudott volna pusztán a látószerve
körkörös mozdulataival.
Minden erőmre szükségem
volt, hogy ellenálljak.
Már csak azt nem tudom,
hogyan került kötőtű
helyett hirtelen
egy körömvágó a kezembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése