2011. február 15., kedd

Kendő nélküli valóság


Nem vagyok szupersztár,
S a székletem sem illatos.
Hátul álltam, asszem, mikor
A méreteket osztogatták.

És az észnél sem gyúródtam
Eléggé. Hangulatingadozásaim
Sokszor magam sem bírom.
Ha felkelek, órákig szédülök még.

A fáradtságtól néha meg flash-elek.
Kávén kívül katatonon kattogok.
KÖSZI azoknak, akik még ÍGY
Is elfogadtok, hiszen lehet: hibát hibára halmozok.

Talán azzal is, hogy ülök itt
És malmozok. Lassan aludni fogok...
De néha azért boldog is vagyok...
Egy valamit tanultam meg rég:

Olyan Világba vágyom, ahol a jelszó: MI, s nem az Egyén!
Meg, hogy szeretni szeretnék...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése