Törten

Hogy törne rám az amnézia!

Mono-rímben ázik hada.
Tenne nekem most ama
csodát, mint még soha.
Fekete- fehér rajta
minden betű, pajta

te meg egy analfabéta.

Ha több volt, akkor bizonyára,

nem hazudtam, eskü rája.

Nem mondtál te pillanat bája-
szülte álmokat,
ámbár dobok némi hát(asat)...

Mert azt gondoltam:
- Nyaljál vasat-
Rám is tört egy ne félj Pilinszky áradat.
Elég volt. Mondtam.

Ennyi.Péppé zúztál, alant
a mélybe zuhantam.
Utána meg elküldtél oda,
ami legyen csak most cenzúra,
s én hálás vagyok, mert az egód maga

most legalább őszinte volt... Kalap.

Miért nem tudlak nem szeretni?! Atya-
Gatya!