Nem mondod sose, hogy szeretsz,
mégis minden éjjel várom ezt.
Eltolsz magadtól, ha ölelnélek,
De, apu, én csak egyszer élek,
Ahogy te is, ezért azt mondom: vétek,
hogy nem puszilsz meg, ha arra kérlek.
Jót akarsz nekem, próbálsz erősnek látszani,
de hidd el, ezzel nevelni nem tudsz: csak bántani.
Azt álmodom, hogy egyszer átkarolsz,
S a "SZERETLEK- el" hangosan pazarolsz.
Nekem nem baj, ha halkan is, akár suttogva.
Vagy csak beszélgetünk, szívünket megnyitva.
Mert hidd el, én szeretlek!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
enisszeretem apukam.nagyon,nagyon. de ot nemmondhatom meg idegennek sem...egyre tavolibb..egyre "idegenebb".multjat nemismerem,sem jelenet.csakazt, amit anyukam meselt. olyan o mint egy idegen; mint egy szellem, aki olykor haza jon es aval eltunik az o kis "zugaban". szeretnem azt hogy amikor atolelem, oleljen vissza.de nem teszi.nem mondja hogy szeretlek sem azt hogy hianyzom ha olykor elmegyek.semmit..semmit a szia-n kivul...mindezek mellet en szeretem.:)
VálaszTörlés