2011. szeptember 27., kedd

Művészet

Nem tudlak, hová tenni.
Nincs rád címkém. Rakogatlak
ide- oda. Ma a kishitű
zoknid volt rajtad, s ha egész nap
nem is, de este biztosan
abban a szerepben tetszelegtél.
S mielőtt megvádolnál az igazság
elferdítésével: én, az időt is szubjektíven
érzékelem... Azt gondolom, nincs okod
magad hibáztatni semmiért:

aki nem tömegcikk, nehéz
köztük élnie.

Magas fokú
önfeledtség. Kávékultúra,
egyszer élünk élet.
Mindez reflektorok
megvilágításában.
Ugy-e milyen szép?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése