2011. december 14., szerda

Redő(ny)

Amikor az utolsó redőnyt is
elhúztam,
megszűnt a tériszonyom.
Amikor az utolsó redőnyt is
elhúztad,
megszűnt a fotofóbiád.
Amikor együtt húztuk el
az utolsó redőnyt is,
minden megszűnt-
csak mi ketten voltunk,
nem volt idő, csak a
beszűkült tér,
s aznap, igen aznap
a mellkasodon
cha-cha-cha-t
lejtett a nagygöncöl.

6 megjegyzés:

  1. mindig ki-el-össze-húzni, ezeket a redőket.
    ezeket a redőnyöket.
    bár eltűnne, egyszerre, mind :)

    VálaszTörlés
  2. ó, ha nem volnának ezek a redők, akkor a nagygöncöl egyfolytában táncolna, s félő hogy kitörne a lába. márpedig ismerjük a tört lábú lovak sorsát...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az emberi természet. Az, mint faktor közrejátszik itt is, mármint néha a Pokolra kívánom őket, máskor meg imádkozom értük... De ha jól belegondolok, igazad van, valóban kellenek néha, hogy élhessenek a vidáman Göncölök, s mi gyönyörködhessünk bennük. :)

      Törlés