Szerelmek őrlángja kialszik,
szeretet marad, rosszabb esetben közöny.
Mégis mindig ugyanott horgonyzok ki,
a legtöbb szenvedéllyel megáldott küszöb-
ön. Illúzióromboló eszközök nem a sajátjaim.
Eltekintek tőlük, másra vágyom, és kész,
valami idealizmussal tele dimenzióra, ahol az
elvárások békében nyugszanak. Ahol csend van,
s néma az ölelés, s közben belső hangok üvöltenek
a Másikért.
S ahol a kedvesség nem eufemizmus arra, amit
nem szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése