Nekem nem kell, hogy az orvos segítsen rajtam.
Elkezdtem, megcsinálom, én befejezem, amit akartam.
Van aki él és akad aki halott. A
Világ lelkét az Ördögnek eladta.
Mint a háborúban a foglyok,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hajnalban a város lángokba borult,
Az ördög az éjjel a bőröm alá bújt.
Acél karmait belém-vágja!
Hívott másnap, hogy
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj…
De ennél többet nem árulhatok el.
Szívd még, szívd! Szívd még! Szívd még, szívd!
Néha ilyen is kell.
Üdvözöl a Pokol!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése