Ész- vesztve menekülök emléked és válaszaid elől is már... Még azon is gondolkodtam, hogy kinyírom a postást, Tőled több levelet ne hozzon már. De mindig meggondolom magam, nem vagyok elég erős és kitartó. Egyik percben utállak, aztán közömbössé válsz. A végén meg veled álmodom. És jön a rohadt leveled minden héten, vagy minden másodikon... Fárasztó, hogy nincsen rendszer az életedben. Megfertőztél minden szennyel. A hormonszintem sem a régi... A dopamin, szerotonin, és noradrenalin szintem is lecsökkent... Csak már szálnál le rólam. Le is száltál, mit is beszélek, hisz Te ott vagy, én meg itt. Ez idáig rendben is van, azt a kutya mindenit!, akkor voltam idióta, amikor válaszoltam legelőre Neked... Most már igazán leszállhatnál rólam, te tetű, különben lefekszem a postással... Vagy eldobálom... az összes gyertyát meggyújtom, és máglyát rakok... Felégetem az összes tengert, és betelepítem Európát tengeri malaccal. Megetetlek maszlaggal, és kitágul a pupillád, de akkor sem írok Neked többet, ha megnyílik a Föld és gömbvillámok törnek ki belőle, s a felhőket meg meglehet majd enni... Nem fogok belerokkanni ebbe, ha belerokkanok is... Láthatod, most sem töröm magam a válaszírással, a viaszpecsétet, meg felejtsd el. Arra sem méltatlak többé. Megaláztál, megsirattál, rongyként kezeltél. De nem érdekel, mert a Föld elég tágas, de úgysem férünk meg egymás mellett. És van akinek írjak még, képzeld el! ÉN nem leszek megalkuvó. Dolgozz, vagy csinálj amit akarsz, szórakozás, az nem munka. Féljél Tőlem, reszkess, fusson végig rajtad hideg, véres veríték, a Levi's nadrágodat fogja meg valami mocsok... Az se izgat, ha fenekedet nyilvános tereken mutogatod... Mindazonáltal várom mielőbbi válaszod! Fel is hívhatsz, és ne aggódj, ne idegeskedj semmiért, mert az egészséged fontosabb.
Szeretettel: Lilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése