Nem vagyok jó. Közel sem. Sőt talán még egy porszem sem vagyok, s az út sara is tisztább, mint én. De sejtem, halványan, hogyan lehetnék jó... feltételes módban…
TALÁN:
Jó lennék, ha
Ha tudnám a lelkem mélyétől a leghosszabb hajszálam végéig, hogy a test, Szentlélek temploma, és nem pusztitanám;
Ha mindenkiben felfedezném az Istenarcot, a képmást, akkor is, ha nehéz
Ha az életet ajándékként fognámfel, hatalmas, gyönyörű és nemes ajándékként, melyhez nincs fogható, sem gyémánt, sem drágakő nem lehet mércéje;
Ha ajkamat nem hagynák el csúnya, rágalmazó, szitkozodó szavak;
Ha mindenkihez egyforma türelemmel és alázattal lennék;
Ha önzés nem lenne bennem, csak önfegyelem;
Ha fűszál, falevél, fészek, felhő, kő, esőcsepp, szivárvány láttán boldognak érezném magam;
Ha óvnám a szépet, s kimondanám a jót;
Ha nem szakítanék le minden egyes virágot, ami az utamba kerül;
Ha úgy élnék, mintha ez lenne az utolsó nap a szeretet kimutatására, akkor talán mondhatnám, hogy legalább igyekszem JÓ lenni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése