2010. április 13., kedd

Szabadság. ez is másképp.


Rettenet. Rémület. Az ember lánya csak itt ül, kiírja a hülye dolgait magából, mintha ettől könnyebb lenne az élet... Inkább ki kellene irtani minden negatívumot, de ez sem vezetne megoldáshoz, hiszen ahhoz mindenkinek ezt kellene tenni... Egyszerre vagyok magányos, és vágyok a magányra, nem ilyenre, szabadságra. Afféle szabad- magányra, más pólusúra. Hadd keljek fel akkor, amikor szeretnék, hadd tegyem azt, amihez kedvem van! Legyek egyedül, de mégse. Levitáljak. Ültethessek fákat és feküdhessek éjjel órák hosszat a fűben, járhassak mezítláb és ölelhessek át sok embert. Többé ne legyek fáradt. Ugrálhassak napokig az ágyon:). Kézen fogva sétálgassak valakivel, röhögcsélve, az úton kávét szürcsölgetve, vigyázkodva... És ha megunom, akkor feküdhessek egy tiszta parton, vagy süthessek valakinek valami finomat, szívből. Lehet, hogy ez a kulcsszó?! Visszhangzik: SZÍVBŐL.

2 megjegyzés: