Ha úgy élnék, hogy nem lenne másnap,
Elismerném magam a világnak...
Ha számból dőlnének a rímek,
Nem kérném az ítéleted.
Ha maradnék mosolygós lányka,
Nem várnék az állomásba,
S soha senki előtt nem mutatnám,
Hogy érted valami táplál,
Valami érzés, de fura, ami
Nem lehet szerelem,
S míg magamat összeszedem,
Nem kötök ki Keleten,
Miközben a szívem keresem...
Kávém a kezemben, s ha jól teszem,
Szemem rád nem szegezem
Kérdőn többé sosem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése