nincs

milyen hosszú ez
az út ötszáz éve
megyek rajta
sehol egy ember
csak gyom
meg pajta
mindenütt
nem látni
a végét
s az elejét
már nem
anyu mi
ez a szívtemető
kurta kocsma
enyhet nem
ad semmi sem
nem létezik
most már csak
a vonat sípol
egyre hangosabban
végtelen sincs
minden véges
a hazugság
sose fékez
álomban leborotvált
szempillával
elém lépked
s felhangzik egy
nagy
sikoly