Fényt.

Sötét van, és kora délután.
Mesterséges fény, láng
után nem vágyódik már
az a szív alakú tárgy ott,
a mellkasomban.
Nincs kedvem semmihez,
a világosság Nap nélkül, olyan ez.
Fronthatásra érzékeny, kipreparált
agyszelet, aki csak felejteni akarta
az életet.
Egyet akarok most csak:
Ölelj meg, szoríts, szeress, kacagj!