Egy Angyal vallomása

Megfagytam a kályha mellett.

Nyilván nem volt begyújtva...

Megpróbáltam felkészülni lelkileg.

De valami közbeszólt- az ész maga.

Könnyebb a rossz után a jót

elképzelni, mint fordítva,

mint ahogyan a fanyar után

édeset remélni. Ilyen az ember.

Kis-híján rémületbe estem.

Én mindent megérzek, csak AZT nem.

Hiába... Naivak az Angyalok.

Még jó, hogy van Egy Támaszom.

Size: S.

Semleges sóhajok sorban sétálva

sérvvé sorvadtan sebesen sírtak.

Jöttél te. S sérvem simára simítottad.

Sóhajom szakrális szikrát szerzett.

Az S-et nem ejtem jól. Mondta egy színész.

Ez persze ebben a siető Világban itt nem lényeg.

Szabaddá tettél, s nem függővé...!

Ez az, ami számít, sportoló S- betűm!

Kendő nélküli valóság

Nem vagyok szupersztár,

S a székletem sem illatos.

Hátul álltam, asszem, mikor

A méreteket osztogatták.

És az észnél sem gyúródtam

Eléggé. Hangulatingadozásaim

Sokszor magam sem bírom.

Ha felkelek, órákig szédülök még.

A fáradtságtól néha meg flash-elek.

Kávén kívül katatonon kattogok.

KÖSZI azoknak, akik még ÍGY

Is elfogadtok, hiszen lehet: hibát hibára halmozok.

Talán azzal is, hogy ülök itt

És malmozok. Lassan aludni fogok...

De néha azért boldog is vagyok...

Egy valamit tanultam meg rég:

Olyan Világba vágyom, ahol a jelszó: MI, s nem az Egyén!

Meg, hogy szeretni szeretnék...