Uram!

Küldj egy fénycsóvát, kérlek,

hogy, mit teremtettél értem,

s mindenkiért e Földön, ne

a szürke árnyalataiban

kelljen, hogy lássam.

Én, ki önmagamban

szélvészt generáltam,

most teljes csendért esdeklem.

Hatás

Arra tanit, hogy legyek önmagam,

mindig, körülményektől eltekintve.

Egyszerre vagyok intenzív geisha,

nindzsa, és önfelfedező tanfolyamon...

És valahogy, mindig visszaad egy

puzzle-t a múltamból.

Grépfrút héjjal fürdeti

fázó lelkem álmos szegletét.

Szia Édes!

Ma éjjel találkoztam

a bennem élő sötétséggel.

Nyugodt, japán nő volt.

Kötögettünk, és beszélgettünk.

Úgy éreztem, hogy ő az anyukám.

Aztán valami megváltozott...

A szeme még jobban elkeskenyedett,

lángvörös lett, és kényszeríteni akart valamire

a tüzes tekintetével, amit én viszont

nem akartam... Mintha irányítani

tudott volna pusztán a látószerve

körkörös mozdulataival.

Minden erőmre szükségem

volt, hogy ellenálljak.

Már csak azt nem tudom,

hogyan került kötőtű

helyett hirtelen

egy körömvágó a kezembe.

Képzeld kicsi!

Ma meglátogatott a Magány.
Fekete frakkban, cilinderben,
amolyan régi Úrhoz illő öltözéket
viselt, néztem is nagyot, hogy
mi ez a kontraszt, tudniillik, egy
lapáttal érkezett.
S miután teleszórta jégvirágokkal
a szívem kitárt ablakát, hozzátette:
"Ne haragudj, a Hiányérzet kért meg erre."
(sovány vigasz- gondoltam, mert szólani
nem mertem).
Majd sütöttem,
-ahogyan bánatomban szoktam is-.
A recept egyszerű volt, mindössze az
arányokra kellett odafigyelni:
fél csésze szerelemre jut
három csésze bonyodalom.

A kínzómester

Lassan teszel tönkre: egészen

pszichopata módon sorvasztasz el

bennem

minden emberi érzést:

örömöt, ragaszkodást, önbecsülést,

Mától már a bánatot is.

Kegyetlen vagy, és fondorlatos.

Egész életemben attól rettegtem,

hogy olyan leszek, mint Te, s lám:

kezdünk hasonlítani, mi,

a két érzelem sivár,

emberszabású, műanyag robot.

S úgy működünk, miként az egyetlen

mozgássorozatra betanított

húsipari alkalmazottak.

Azt mondják, mindenkinek megvan a saját

Babilonja, az enyém Te vagy.

Hé, Sámán!

Alig mentél el, itt máris dörög,

Csak ne fáznál meg még jobban…

Frusztráló

A nagymértékben legátolt

Szabadság- fokom.

Egy ablak, két kilógó láb,

zűr, némi paranoia, szenvedély,

múmiák, terror, paplan, sztorik,

szeretlek.

Én ezt nem tudom leírni!

Gyere, füstöld ki

belőlem a sarkakat!