Skizo

Mint foci őrült, vagy annak csendes
 társa (miután kussra lettem intve),
félálomban gesztikulál. Süket,
vagy csak azt hallja meg, amit akar.
S, mert, mi, emberek szeretjük a
sztereotípiákat, ugye, "az arabok
mind terroristák!", van közöttük
néhány vitéz... akik billentyűkódokkal,
később diktafonnal csapnak agyon,
míg más  emberek (normálisak),
 színpadot, s én tömeget nézek.

Szavak

Belém másznak, lázadnak,
kavarognak, öklendezni
kényszerítenek.
Ellepnek, mint a muslincák.
Ez mi, kérem szépen?
Szófertő. Régen az ágy
szent hely volt. Ma már
ott is utolérnek. Kihasználnak.
Erre én meg vissza.
Rohadt idő. Holtidő.
Mennem kell. Engedjetek!
Megjött a busz.
Mire leszállok kétszer
változok meg: köldökzsinórt
növesztek, aztán levágom.
Megint növesztem. 
Újra nem kell, immár lihegve
szacskálom, hogy
mihamarabb szabaduljak.
Na tessék, most meg támadnak
a visszhangok:


az a baj, hogy nincs aki
időnként jól fenékbe rúgjon.

(milyen igaz)

Vertigó

Ültess bele a kádba,

hadd tanulmányozzam a fénytörést

a samponos üvegen!

Hogy szülessek újra, hogy mossam le

magamról az érzelmeket, mert sajnos
szeszélyes vagyok, öntörvényű,
és néha túl sok bennem az én
-bár ez nyilván feltűnt neked-.

Tegnaptól már büszke is.

Hogy mi volt ma? Semmi.
Hazugságból főztem levest.
A kutya sem ette meg.

Levelet a nőknek!

Én úgy csodállak! És, csak ennyi kilométer,
(fény)évek után jöttem rá!
...
Ahogyan kifinomult reflexeid
elkapják a bumerángot. Ahogyan sürögsz, vagy
ahogyan fordulsz. Hogy láttál már kamerát, teljes
életnagyságban, olyan  terepszínű, katona-zöld
esernyővel...
De én úgy csodállak, drukkolok... még....
a pálya -futásodnak* is!

*ez direkt van külön**

** a csillagot, azért hogy értsed.

A csillagot azért, hogy értsed?!