Mesélek hát

Szia! 

gondltam szól ok

már rég beszéltünk, bár kinek

hogy 

telik az idő szaladnék előle

visszafele de

nem

tudok tudod

kísért a hangod meg

az illatod

régebb együtt voltuk
szinte
majdnem mindennap
pulpituson
sírtak az istenek
amikor ez
elmaradt

-ilyen a sors s egyéb klisék-

pedig előre
mindig csak előre
oposszumok s panitiak
énekeljetek valami
melankolikusat valami
szívmetélő dallamot

hadd halljam a szózatot
sírjanak a szőrtüszők is
lámpások a csillagok

megnyugodni s
-pontokat meg vesszőket akarok-