Teríts asztalt,
lelkem,
Zabálj, nyúzzál,
s vonyíts.
Fend rám késed, s
fogad.
S ahogy a fém
hűvösen
nyüszít reszelőd
alatt,
készülj. Hevesen,
s buzgón
termeld nyáladat.
Ma én vagyok az
étlapon.
Gyalázd meg pőre
testem, köpj,
rúgj,
csípj, harapj,
karmolj,
ütlegelj és
vice-versa.
Add ki minden
dühödet.
- Állítólag
testmozgás
s megnyugvás
Után jobban esik
a kaja.-
Kaszabolj fel,
rögvest
Zúzzál szét. Csak
szívemet
hagyd kint egy
tálban-
- a salátás kék,
az alsó
polcról megteszi-
Azt harapd mohón,
Egészben. Azt
mondják,
egészséges minden
tele
véredény. Ugye
ízlik
a friss farsírt,
a feszes
mellgombóc, a
minden
hájjal megkent
agyleves,
a hurka? Üld meg
hát,
toromat.
Morzsáimat
csipegesd,
Falatozgass
nyugodtan.
Csámcsogj, rágj,
majd
kérődzd fel,
valahogy
rakjál össze,
ákom- bákomolj,
fúrjál, szegezz,
szeszezz, ragassz.
Foltozz, meg
fuserálj, akár
egy napszámos
kapáló,
hogy újra ezt
tehesd.
Este ágyazz friss
illatú
lepedőkkel, s
puha
tollpaplannal kínzópadra.
Oda fektess.
Öntözz.
Ültess belém
magány magot.
Csókolj, ölelj,
becézz,
S ha már boldognak
látsz,
-s a mag is
kikelt-
Lépj le, hagyj
egyedül,
lassan ugyan, de kínoz biztoson
e lelki szegény
hulla-lom.
felemésztem magam, mint
önmagát önnön sóhajom.
felemésztem magam, mint
önmagát önnön sóhajom.